Milyen az, ha valaki hiányzik neked? Elmondod, belekiabálod a világba? Vagy egyszerűen csak kitöltöd ezzel a gondolattal a napjaidat? Persze, mindenkinek más. A jelenlét jelenség, amikor ott van veled, és lopkodod a másodperceket, keresed a momentumot, amit bezárhatsz a fűszeres fadobozkába. Nem is biztos, hogy kellenek hozzá fotók, mert egyszerűen csak élvezed azt, amikor egy orrodra koppanó dologról eszedbe jut, és minden ízével, illatával, fényével beragyogja a perceket. Azt a néhányat, amíg intenzíven átérzed a régen megsárgult pillanatot.

Álmomban megint mellettem voltál,

felébredtem, és bájosan cirógattál.

Arcod csodás labirintusában kóborolok,

mosolyod vezeti kezem ha elpirulok.

Szemed fényével csurig töltöm mosolygásom tégelyét,

nyugtató szavaddal megiszom lelked rejtekét.

Nem akarom, hogy a világ ránk találjon,

inkább hagyom, hogy a csodánk valóra váljon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.