Törjük meg a néma csendet az éj hangjaival.
2011.05.20. 00:22
Alohá. És egyebek.Olyan frenetikus zenéket találtam azokban a napokban amikor nem ide írkáltam. Ami valljuk be igen ritka alkalom. Ki tudja, ez a blog át alakul egyfajta zenei ajánlóvá? Nem is ajánlóvá, hanem egyfajta virtuális lerakattá. Ami elsősorban az én kényelmemet szolgálja. Na és persze mindazokét akik belehallgatnak. Kezdem is a mostani anyagot. Törökországi kirándulást tettem, és ott akadtam eme csodálatos művészre. Konstantinápolyból származik, először itt Európában dolgozott, majd kiment Amerikába, és ott teljesedett ki a karrierje. Ez a videómegosztón található száma képi elemekkel is gazdagítva van. Olyan karakteres arca van, és egyszerűen annyi, és annyi gondolat, meg érzés tükröződik ki az arcára a zenéit hallgatva. Szerintem ez mindenkinek a saját belső világától függ, mármint az, hogy egy-egy emberi arcból milyen érzéseket, és lelket vél felfedezni. Az idegen hangok, hajlítások, szavak, kellemes eleggyé gyúródnak össze. Az aláfestés pedig kiegészíti, és véglegesen elkalauzolja a látogatót egy teljesen más világba. Véleményem szerint kifejezetten izgalmas kitörni a megszokott zenéből, ami mindennap szól a rádiókban. Mindenképpen bezárkózottságot okoz, és flusztrációval tölti meg az embert, ha monotonikusan megtölti mindennapjait, a sztárgyárak által generált, és forgalomba helyezett szenny. Kell egy kis kitérő, ezek után a kitérők után persze jól esik visszajönni. Viszont minél több dallam, akkord, tárolódik el az agyban, egy idő után annál édesebb a régen hallott muzsika előhívása, mely nem ritkán hosszú órákra elterelheti az ember figyelmét. Szóval vigyázni kell ezzel, mert akár még veszélyes is lehet:) No de a zene ami szólt mialatt a fenti sorokat írtam:
Most pont az jutott eszembe, hogy milyen érdekes lehet az itt jelenlevő zenék gyűjteménye. Hisz annyi minden megtalálható, és talán ez ad egyfajta giccset ennek az oldalnak? Szerintem nem. A zenei ízlésvilágomat tükrözi hisz sohasem lehet elfelejteni hogy:
LOVE IS NOT IN YOUR MIND..
Valaki csak annyira méltatta ezeket a zenéket, hogy hú; nyugtató. Elgondolkodtam ezen. Közben had szóljon a második választott muzsika:
Nos, valóban ki lehet e fejezni annyival, hogy nyugtató. Véleményem szerint nem. De ezek után rögtön beugrott a következő gondolatom, miszerint minden relatív. Vajon ha ő küld nekem valamit, ami tényleg semmilyen érzést nem vált ki belőlem, és is szimplán le tudtam volna egy jó, vagy rendben van-al. Talán az ember csak akkor áradozik, amikor valóban olyan érzések szakadnak föl benne, amit idegbeteg módjára köztudomásra kell adni. A hirtelen megváltozott lelki és tudatállapot, amit egy az agy számára addig ismeretlen állapot, benyomás idézett elő, előhozhat az emberből hirtelen fellángolásokat. Talán az ilyen tűzhányóként feltörő rádöbbenések életünk legszebb másodperceihez hasonlítanak. Amik olyan gyorsan és tüzes üstökösként tova szállva távoznak is életünkből. Aztán csak próbálkozunk-próbálkozunk felidézni, de természetesen megszűnik, és rá kell jönnünk, hogy visszahuppantunk a megszokott világba.
Zárásként két ember - Arto Tuncboyaciyan és Yasar Kurt ,
akik talán barátok, talán csak a zene hozta őket össze, ezáltal különleges aurát teremtve arra, hogy ezt létrehozhassák:
Ez valóban szomorú.. Viszont rá kell jönnünk arra, hogy az élet körforgásának szerves részét képzi a szomorúság. Hisz csak ebből kihajtva léphetünk a feledés, vagy felismerés, vagy bármilyen pozitívabb állapot irányába.
Amíg a fent említett művészekhez hasonló emberek léteznek, addig nem hal ki a zene sem. A zene pedig a legnagyobb inspirációs tényezőként hathat nagyon sok emberre. Amíg létezik inspiráció...
(xxx)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
