Na kik voltak azon a fucking-perfect estén az utazók?
Akkora spontán örömbomba robbant, ama csodaszép április végi tavaszi éjjelen.
Nos, ezért szeretem a spontaneitás misztikus megfejthetetlen varázsát, és emiatt él bennem még erősebben a hit iránta.

Csak egy éjszakára

Lettem ma este érted újra fellengzős barát.

Ki meghallgat, átbeszél, s megérti lelked baját.

Élvezed, hogy nagyzoló, bohém statiszta vagyok,

nos, én néha megvetem e titkos bohózatot.

De a rejtett percekben annyi régi fény ér,

majd üres tekintetemben, egy nagy koppanás még.

Szenvedélyesen rosszkedvű, vagy csak teljesen hiú?

Nos így lettem én délceg hercegből haszontalan ficsúr.

Ó, minő dicső fényben látom káprázatos szemed,

hisz a tiltott afrodiziákum ma este végleg felfedett.

Mint levélről rugaszkodó hajnali harmatcsepp,

oly csodásan érintesz most engem félszegen.

Tovamúló csoda miben éjjel léteztem,

mert most mélységes csöndben leledzem.

Csupán ennyit ért tiszavirág életem?

Mivel nincs dicsőbb halál attól, hogy újra veled léphettem..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.