Pipacsos leány

"Angyal vagy kedves,

mikor szemem szemedbe repdes.

Elhúzom hát értelmem függönyét,

hisz felfoghatatlanul epedek Önért.

Nem értem melyik aranyszál lehet ily erős,

mi ennyi éven keresztül szüntelen létemet takaró ódon köntös.

Az antik bútordarab mi én vagyok,

csak a te kiállításodon lehet oly patinás dísztelen sarok.

Érezni, hogy érdemes létezni e mámorító teher nélkül,

nekem e napon ez minden égi dallamot áttetszővé fésül.

Jó veled, jó neked,

S jobb nekem nélküled."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.