Rágyújtani, és elfeledni azt, amit soha nem tudok...
2011.08.18. 14:13
Kalitkába zárt szobám
Ablakán ölelő napsugár
Ajtómnak dőlnek
Mint kiskatonák
Mind a testem akarják
Már nem akarok dolgozni
Sem reggelizni
Felejteni vágyok
És csak rágyújtok
Megismertem a szerelem ezer
Parfűm illatát
Már nem érdekel más
csak egy szál
ki átfon
Tesz beteggé
Mégsem vagyok hű hozzá
Az élet fojt agyon
A hiúság
Szeressetek "katonák"
Csak az illatát ne…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.