Kedves Eleanor!

 

Igen; azt hiszem van benne valami.. Mármint a levelemben. Kíváncsiságból én is visszaolvastam, és jónak találtam. Szeretek ilyen levelet írni, szeretem ha valaki meg tud inspirálni, mert múzsa kell ahhoz, hogy azt érezd, alkottál valamit. A világ már csak így működik, mindig kihatással van a belső egyensúly az alkotásaink milyenségére. Amit nem is a világ, sokkal inkább az én tud legjobban megérteni, és feldolgozni.

De igazán érdekelt volna, hogy miért adtad fel, hogy válaszolj rá. Hónapok teltek el azóta, én pedig meg is sértődtem rád. Azért, mert ilyen nyilvánvalóan fulladt érdektelenségbe részedről az én közeledésem. Sebaj, máskor meg azt érzem, hogy mégis közünk van egymáshoz. Érdekes elegye ez a semmivé váló értékeknek, a ritkán felbukkanó varázslatos érzésekkel.Mint egy álom ez tényleg olyan volt, de még nekem is az egész valótlan volt. Ez a minden ami mi voltunk. Továbbra is hiszem, hogy nekünk találkozni kellett, amit te is tudsz jól, meg azt is mennyire értékes kincsemmé váltál, Te.Volt olyan idő mikor elhittem, hogy nincs szebb a magánynál, a zenénél, a szabadságnál, becsaptam magam az örökké magányos utazó csalóka délibábjával. Aztán azt hittem nincs szebb annál, mint csak élni csendben. Végül aztán újra  eljöttél és össze vissza zavartál ezredjére is. De most már minden rendben, tudom mi vagyok, és azt is tudom, hogy nem vagyunk már azok, mi.

 

Hogy mi is van velem: Egy régi klasszikust idézve, "...még mindig azzal, még mindig ugyanott, és még mindig ugyanúgy..."

Na és miért nincs nekem ezért bűntudatom? Egyszerű. Ezerszer hallottam már ezt tőled is, szavaidban a legkisebb szégyenkezés nélkül. Én is így vagyok most, már nincs miért titkolnom, vagy szégyellnem azt, hogy boldog vagyok. Találtam valakit, aki reggelre is mosollyal ébreszt, beragyogva az egész napomat, belecsipeget a kajámba,egész nap mezítláb szaladgál, de mégis elegánsan viseli még az én ingemet is. Érdekes. Új, és jó. De persze legalább annyira titokzatos maradok mint te. :)

Újságírás a szerelem, munka a hivatás, és egyetem a kötelező(ha egyszer elvégzem, te is részese leszel az örömömnek, hisz mégiscsak veled kezdtem el.. Rég volt, talán igaz sem volt..)

 

Nos kedves Eleanor, örülök, hogy nem feledkezett meg öreg barátjáról. Talán ez fájt a legjobban, a fogadalomból, meg a barát. :) Ne félj, talán csak kicsit szentimentálisabb szemüvegben olvastalak.

 

Kis színes:

Kát hete több este is veled álmodtam. Írni akartam, aztán mégsem tettem. Aggódtam érted, hogy mit jelenthet ez. AZ álmok realisztikusak voltak, önfeledtek, és légből kapottak. Talán pont ezért volt ennyire élménydús. Még a húgocskád is benne volt:) Néha hiányoztok, na! : )

 

 

Millió puszi,

Ölellek

B.